Bár telefonból én igazán pártolom a használtat, fogorvosból viszont a legjobbat akartam, nem csak valami másodkézből ajánlottat.
Ha a mobil cserbenhagy, az is kellemetlen, de azért messze nem annyira, mint amikor szájon belül üt be a probléma. A fogkő mellett az egyik tömésem is rendetlenkedett már… Utóbbi pedig elég para tud lenni.
A választottjaim egy régebbi iPhone, utóbbi területen pedig a fogorvosbudapest.info lettek.
Megnézve ennek a fogorvosi rendelőnek a honlapját, az az érzésem máig (bár még az első kezelés előtt állok csak), hogy itt tudják, kikkel beszélnek. Nem szakmázás van, nem szakkönyv-stílusban akarják lenyomni a torkodon az infót, hanem normál emberi hangon szólnak hozzád, úgy, hogy az meg is marad. Van benne egy kis humor, ismerős példák (Freddie Mercury, Hollywood-mosoly, stb.), és nem ijesztgetnek, hanem inkább bátorítanak.
Látszik, hogy igyekeznek eloszlatni azt a klasszikus, régi beidegződést, hogy a fogorvoshoz menni egyenlő a szenvedéssel. Ehelyett inkább azt kommunikálják, hogy ez ma már egészen más: gyorsabb, szebb, fájdalommentesebb, és főleg látványos eredményekhez vezet. A szolgáltatások sora hosszú – fogszabályozás, fehérítés, pótlás, implantátumok – és mindről van valami megnyugtató vagy érthető mondanivalójuk.
Tetszik, hogy nem bagatellizálják el azt, ha valakinek hiányzik egy foga, elszíneződött a mosolya vagy torzak a fogai, de nem is dramatizálják túl. Inkább azt sugallják: van megoldás, nem kell szégyenkezni, és nem kell együtt élni a problémával. Azt is értékeltem, hogy nem nyomják túl a “luxusklinikás” vonalat, nincs aranyozott sztetoszkóp meg steril mosoly a stock fotón – helyette tényleges, emberközeli gondolatok vannak.
Ha valaki még soha nem járt fogorvosnál, vagy régi rossz emlékek miatt halogatja, szerintem ettől a honlaptól kevésbé fog félni. A stílusa barátságos, nem nyomulós, de azért rá tud venni arra, hogy legalább megnézd, mi lenne, ha mégis eljönnél. Ez manapság ritka – a legtöbb ilyen oldal vagy túltolja a szakmaiságot, vagy csak el akar adni valamit, ember nélkül.
És ha már itt tartunk: milyen ma a modern fogászat?
A régi világból sokunknak még az maradt meg, hogy fogorvoshoz akkor mész, ha már nagyon fáj. Addig halogatod, húzod, kened valami gyógynövénnyel, aztán mikor már nem bírod tovább, jön a rettegés. Ma viszont a fogászat már rég nem erről szól. Egy jó rendelő nem csak „gyógyít”, hanem megelőz, szépít, komfortot ad.
A technológia brutálisan sokat fejlődött. A fájdalommentes kezelés ma nem marketingduma, hanem realitás. Digitális lenyomat, 3D tervezés, lézeres eljárások, hipergyors fehérítés, sőt, már az implantátum is lehet teljesen „egynapos” – ez a mai alap. És a páciensek igénye is változott: nem csak azt akarják, hogy ne fájjon, hanem hogy természetes, szép, harmonikus legyen az eredmény.
Egy modern fogorvosnak ma már pszichológusnak is kell lennie. Érteni kell a szorongáshoz, türelmesen kell tudni beszélni, elmagyarázni dolgokat – mert az emberek nem csak a kezelést, hanem az élményt is „megvásárolják”. Az első benyomás, a rendelő hangulata, az asszisztens mosolya, az orvos türelme – ezek mind ugyanannyit számítanak, mint a szakmai tudás.
De miért pont a fogászat lett az, ahol a magánrendelés ennyire hamar és erőteljesen elterjedt Magyarországon? Mert egyszerűen nem volt más választás.
A fogászat sosem volt a társadalombiztosítás kedvence. Míg egy háziorvosi vizit vagy kórházi ellátás állami finanszírozásból sokáig működött (még ha döcögve is), a fogászat már a ’90-es években is úgy nézett ki, hogy ha jót akarsz, akkor zsebbe kell nyúlni. És az emberek egy idő után inkább fizettek, csak ne kelljen 3 hónapot várni egy tömésre, vagy ne valami ósdi technikával próbálják helyrehozni a bajt.
Ráadásul a fogak látszanak. A rossz fog nem olyan, mint egy magas vérnyomás – azt nem látják rajtad. De egy hiányzó metsző, egy elszíneződött zománc, egy csálé fogsor – az rögtön észrevehető, beszédnél, mosolygásnál, minden egyes nap. És az emberek erre érzékenyek lettek, főleg a fiatalabb generáció. A közösségi média, a videóhívások világa nem bocsátja meg a rossz fogsort – és a rendelők fel is ismerték ezt.
Így lett a fogászat az egyik legversenyképesebb, leginkább piaci alapon működő egészségügyi ágazat. Ma már nem is kérdés, hogy az emberek a magánrendelőt választják. A TB-s rendszer ebben lemaradt, sok helyen a 90-es évek színvonalán vegetál – a magánpraxis viszont fejleszt, kommunikál, versenyez.
Legyen szó fogkő eltávolításáról, vagy nagyobb beavatkozásról, ez e rendelő amit ajánlott, a tökéletes választásnak tűnik.
Az első témámra azonban egy kicsit még visszatérve… A mobiltelefonok világ viszont tök más, mint amikor az egészségünkről van szó.
A mai világban sokszor érezzük azt, hogy versenyeznünk kell a látszattal – különösen a magánéletben. Minél szebb, fényesebb, drágább dolgaink vannak, annál inkább úgy tűnik, hogy sikeresek vagyunk. De ez csak illúzió. Az egészségügyben – legyen szó megelőzésről vagy gyógyításról – nem kérdés, hogy a legjobbat szeretnénk, mert ott valódi értékről van szó: az életminőségről, a hosszú távú jólétünkről. De a magánszféránkban, ahol a döntéseink gyakran inkább a vágyakról és a társadalmi nyomásról szólnak, sokszor rossz irányba fordulunk. Az új, csillogó-villogó tárgyak hajszolása nem feltétlenül jelent jobb életminőséget – sőt, gyakran éppen ellenkezőleg hat.
Vegyük például az okostelefonokat. Egy új készülék ára akár egy kisebb nyaraláséval is vetekedhet, miközben a legtöbben az alapfunkciókat használják: hívás, üzenet, e-mail, közösségi média, fotózás. Erre pedig egy 3-4 éves, használt, jó állapotban lévő készülék is tökéletesen megfelel. Az új modellek túlnyomó része marketingfogásokkal tűzdelt frissítés, nem valódi technológiai ugrás. Az igazi értéket nem a kijelző élessége vagy a tok színe adja, hanem az, hogy mire használjuk a készüléket, és mekkora áldozatot hozunk érte.
Ha valaki a magánszférájában következetesen a funkciót és értéket helyezi előtérbe a látvánnyal szemben, az hosszú távon nyugodtabb, pénzügyileg stabilabb, és kevésbé kiszolgáltatott ember lesz. Nem kell hónapokig törlesztenie egy új kütyüt csak azért, hogy felzárkózzon másokhoz. Ehelyett választhatja azt, hogy a pénzét élményekre, tanulásra, egészségre, vagy akár megtakarításra fordítja – olyan dolgokra, amelyek valódi hasznot hoznak.
Ráadásul a régebbi, használt tárgyak választása környezeti szempontból is felelősségteljes döntés. Kevesebb elektronikai hulladék, kevesebb új gyártás, kisebb ökológiai lábnyom. A társadalom viszont gyakran elhiteti velünk, hogy „kell az új”, hogy „megérdemeljük”, pedig valójában épp az lenne a legnagyobb érdem, ha nemet tudnánk mondani a felesleges csillogásra.
A magánszféra nem színpad. Nem kell mindig a legújabb díszletet felvonultatni – sokkal többet ér az, ha jól érezzük magunkat a bőrünkben, és tudjuk, hogy a döntéseink valóban minket szolgálnak.
Így, összesítve azt mondanám: szerintem én jól döntöttem, hogy fogorvosból a látszat alapján is legígéretesebbnek tűnőt választottam és a fogorvosbudapest.info-ig meg sem álltam a kutatásban, míg teló ügyében egy használtra tettem a voksomat!